2018. április 25., szerda

Az elbeszélő, akinek nincs agya

Vannak regények, amelyekben az első személyű elbeszélő olyan, mintha nem lenne agya. Így van kitalálva poétikailag. Vannak külső ingerek, belső impulzusok, történések, de nincs reflexió, nincs véleménye a másik emberről, nem gondolkodik a jövőről, a múltról, leginkább semmiről. És ez nyilván tök jó, gondolom, van egy neve ennek a technikának. Csak én nem szeretem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése