A Tiszain

Egyik kezemben egy összegyűrt nejlonzacskó, másik kezemben egy hatalmas rántotthús, még zacskóban. A kukához lépek. Rémülten megszólít egy pici, vékony fiatal nő, aki eddig fel-alá járkált a váróteremben: ki ne dobja! Ne dobja ki! Az első, ami bevillan, hogy környezetvédő, és mindjárt megmondja, mi a helyes eljárás a nejlonzacskóval. De aztán leesik: ezt akarom kidobni -- mondom --, és kidobom a zacskót. Röstellem, de kellett két perc ahhoz, hogy teljesen feldolgozzam a helyzetet, és nekiadjam a húst.