-- Hát ja, nem jó ember az Ancsa -- mondta szomorúan. (Nem Ancsát mondott, persze.) Én meg azt gondoltam, hogy jól van ez így, nagyon jól. Mert amíg a barátaimat érdekli, milyen ember az Ancsa, és nem intézik el azzal, hogy "ugyan mit vársz a hivataltól", addig van remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése